Oldószer-alapú fafesték: szerves oldószereket használ hígítóként; a film{1}}képző anyagok jellemzően természetes vagy szintetikus gyanták. Előnyei közé tartozik a nagy filmkeménység és kopásállóság, bár hosszabb a száradási ideje (általában 6–24 óra), és illékony szerves vegyületeket (VOC) tartalmaz, így viszonylag kevésbé környezetbarát.
Víz{0}}alapú fafesték: vizet használ hígítóként; a fő összetevők víz{1}}alapú gyanták (például akril- vagy poliuretán emulziók). Figyelemre méltó előnye a nagy környezetbarátság (alacsony VOC-tartalom) és a gyors száradás (a felületi száradás mindössze 1-2 órát vesz igénybe), bár a film keménysége és vegyszerállósága valamivel gyengébb, mint az oldószeres-alapú festékeké.
PU-festék (poliuretánfesték): Két{0}}komponensű bevonat, amely egy alapkomponens és egy keményítő reakciójával köt ki. Rendkívül magas fóliakeménységet (akár 3H vagy magasabb), valamint kiváló kopás- és karcállóságot kínál; általában csúcsminőségű-bútorokhoz és padlóburkolatokhoz használják, bár az alkalmazás szigorú keverési arányt igényel, és műszakilag is megterhelőbb.
UV-festék: Ultraibolya (UV) besugárzás hatására gyorsan megköt; vékony, de kemény filmet képez. Bár alkalmas összeszerelősoros{1}}gyártásra, magas felszerelési költségekkel jár, és elsősorban az ipari gyártásban használják.
