A fabevonatok gyanta{0}}alapú bevonatok, amelyeket fatermékek felületére alkalmaznak; a gyakori típusok közé tartoznak a poliészter és poliuretán bevonatok. Az oldószer típusa (víz-bázisú és olaj-alapú), fényességi szint (magas-fényes, fél-matt vagy matt) és alkalmazás (például bútor- vagy padlóbevonat) szerint osztályozhatók. Történetük a kőkorszakig nyúlik vissza; natúr lakkot használtak eszközök bevonására már a Shang-dinasztia idején Kínában, a nyers lakk tungolajjal való keverésének technikáját pedig a Hadakozó Államok időszakában fejlesztették ki. A természetes fa bevonatot közismert nevén „Da-qi” (kínai lakk); a lakkfákról gyűjtött nedvet "nyers nedvnek" nevezik, amely fehér ruhán való átszűrés után "nyers lakk" lesz. A 20. században a műgyanták alkalmazása vezérelte a bevonatipar fejlődését.
A legfontosabb fajták közé tartozik a nitrocellulóz lakk, a poliészter bevonatok, a poliuretán bevonatok, a víz{0}}alapú fabevonatok, a nano-bevonatok és a természetes fa bevonatok. A víz-alapú fabevonatok kiváló környezeti teljesítményük miatt egyre népszerűbbek; az egyéb környezetbarát technológiák közé tartoznak az alacsony-VOC lehetőségek, például a sugárzással-keményedő, por alakú és magas-szilárdanyag-tartalmú bevonatok.
